Mindenki ismeri Oscar Schindler nevét, aki a második világháború alatt csaknem ezer zsidót mentett ki a náci gyilkosok karmai közül. Pedig az a hőstett, amit Himmler masszőre, Felix Kersten vitt véghez, az Oscar Schindlerénél is jelentősebb. Ahogyan a Zsidó Világkongresszus 1947-es memorandumában megállapította, Németországban nem kevesebb, mint százezer zsidó életét mentette meg. Himmler 1939 márciusa és 1945 áprilisa között több mint kétszázszor vette igénybe Felix Kersten szolgálatait. A találkozásokról készült feljegyzések, valamint a terapeuta emlékiratai szoros összhangban vannak a nácik titkos megbeszélésein készült jegyzőkönyvekkel. Számos eredeti dokumentum is bizonyítja, milyen erőfeszítéseket tett Kersten az áldozatok megmentéséért. A háború utolsó két évében a brit, amerikai, holland és svéd diplomáciai levelezésből is világosan kiderül, hogy Franklin Roosevelttől Winston Churchillen át úgyszólván mindenki tudott Felix Kersten embermentő tevékenységéről. Az utókor mégsem ismeri. Ez a hihetetlenül izgalmas könyv minden bizonnyal változtatni fog ezen. François Kersaudy (1948) francia történész, a párizsi és oxfordi egyetem professzora. Kilenc nyelven beszél, a II. világháború, közelebbről a Harmadik Birodalom szakértője. Főbb műveiben többek között Churchill-lel, de Gaulle-lal, Mountbattennel, Göringgel és MacArthurrel foglalkozik. Ez az első könyve magyarul.

"Aki a Székelyföld népét, annak régi és közelmúltját ismeri, az tudja, hogy az itt lakó maroknyi nép állandóan számos ellenség ellen küzdött és fiai, miként Spárta hősei, önmellükből alkottak bevehetetlen élő falat, olyat, amelyet a tízezres ellenség sem tudott áttörni. Aki tud a székely nép hősiességével tündöklő haditényekről, bizonyára szent tisztelettel és elfogódott szívvel közelít a szabadságért és a hon védelmében kiöntött annyi nemes vér által öntözött földhöz. Vallásos szent érzéssel lépjünk az őseink vérétől áztatott hantokra. Azzal a hittel lépjünk erre a megszentelt földre, hogy őseink kiontott véréből a szabadság és jog győzelmének égő fája fog felsarjadni, mert ezekhez a szent földekhez való jogunk el nem veszhet, s ennek győznie kell az Isten és az örök igazság törvényei szerint." (Gaali Zoltán)

Franciaország történelemét egy évszázadon át Versailles-ben írták, de ki emlékszik ma már a mellékszereplőkre, azokra a nélkülözhetetlen fogaskerekekre, akik nélkül a királyi udvar gépezete leállt volna? Ki emlékszik D'Anquinra, a Napkirály első orvosára vagy Louis Blouinre, XIV. Lajos első inasára és bizalmasára? A könyv lapjain felbukkan még Charles Colin, Madame de Pompadour intézője, Soldini abbé, XV. Lajos lányainak gyóntatója és Francois Gamain, XVI. Lajos lakatosa is. Jacques Levron segítségével elvegyülhetünk a versailles-i udvaroncok tarka tömegében, a bepillanthatunk a királyi udvar színfalai mögé.

Nem először jelenik meg Magyarországon, de sosem várták ennyien, és a Könyvhétre jön az Éva lányom (A piros bicikli) című gettónapló, melyet hosszú ideje hiába keresünk a boltokban. Heyman Évát 1944-ben, Nagyváradon hurcolták előbb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki könyvvé formálta, és kiadta. Az olykor érezhető anyai beavatkozástól a napló még drámaibb, még megrázóbb lett, főként, mert tudjuk: a megjelenés után Éva édesanyja mély depresszióba esett, majd öngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul és héberül is, de magyarul, 1948 óta egyszer sem. Éva, aki körül napról napra esett szét megszokott világa, az utolsó pillanatig próbálta élni a kamaszlányok szokásos életét: szerelem, barátságok, család... Azután a napló 1944. május 30-adikán félbeszakad... "- No, nézd csak - üvöltött Mengele -, még rühes is vagy, te béka! Mars fel az autóra! Mengele sárga színűre festett teherautóval szállíttatta az emberanyagot krematóriumai számára. Évát, szemtanúk szerint, maga Mengele tuszkolta fel a halálautóra. Így végződött a tizenhárom éves Éva élete, éppen Lengyelországban, amitől 1941 óta félt. "Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!" A könyv új kiadásban A piros bicikli címmel jelent meg 2015-ben. Heyman Éva naplója a nemzetközi könyvpiacon is megjelent, Németország, Ausztria, Svájc, Franciaország és Spanyolország után, Olaszországban is kiadóra talált. Eva Stories alapjáúl szolgáló napló A család elhurcolásáról Zsolt Béla Kilenc koffer című könyvében írt, melyet „Az emberi becstelenség krónikája”-ként tart számon a The Observer.

Koloniálne ríše vo všetkých svojich podobách boli súčasťou politických máp sveta viac ako päť storočí, od renesancie až do dnešných dní. Kniha zostavená editorom Robertom Aldrichom ponúka trinásť príspevkov zaoberajúcich sa dejinami novovekých impérií, ktoré vybudovali osmanské Turecko, Španielsko, Portugalsko, Holandsko, škandinávske štáty, Veľká Británia, Francúzsko, cárske i sovietske Rusko, Rakúsko-Uhorsko, Belgicko, Nemecko, Taliansko a Spojené štáty americké. Štúdie vychádzajúce z výsledkov moderného bádania sú doplnené mapami, farebnými ilustráciami a ďalšími informáciami. Výsledkom je fascinujúci príbeh o novodobých ríšach a ich úlohe pri formovaní súčasnej globálnej civilizácie.