Vývoj a riešenie sporu o plnenie Zmluvy ´77 medzi SR a MR. Dvanásť rokov po uzavretí medzištátnej zmluvy – v máji 1989 Maďarsko pozastavilo a o niekoľko rokov neskôr úplne zastavilo plnenie zmluvy o výstavbe a prevádzke Sústavy vodných diel Gabčíkovo-Nagymaros.

Svet ovláda toxická ideológia extrémnej rivality a individualizmu. Zahmlieva skutočnú ľudskú povahu a ničí nádej a spoločný cieľ. Nahradiť ju môže len pozitívna vízia - nový príbeh, ktorý znovu zaangažuje ľudí do politiky a osvetlí cestu k lepšiemu svetu. Britský politický a environmentálny aktivista George Monbiot popisuje, ako nové poznatky v psychológii, neurovede a evolučnej biológii umožňujú vidieť ľudí a ich povahu v úplne inom svetle: ako výnimočných altruistov, ktorí navzájom spolupracujú. Ukazuje, ako na týchto zisteniach môžeme stavať a vytvoriť novú politiku: politiku spolupatričnosti. Zásadné preorganizovanie demokracie a ekonomiky zdola nám podľa neho umožní opäť získať kontrolu a zvrhnúť sily, ktoré maria naše snahy o lepšiu spoločnosť. Naliehavá a zanietená kniha prináša nádej a jasnosť potrebné pre zmenu sveta.

A Kossuth Kiadó 2014-ben nagy sikerrel jelentette meg A történelem nagy rejtélyei c. sorozat húszkötetes folyamát. Az új, 15 kötetes sorozat gazdagon illusztrált kötetei a történelem újabb talányait veszik górcső alá, jócskán kitágítva az időbeli és térbeli határokat, a dinoszauruszok pusztulásától kezdve a közelmúltban felfedezett exobolygók életlehetőségeiig. Az olvasó megismerkedhet egy-egy történelmi korszak, esemény vagy alak történeti hátterével, a megválaszolatlan kérdésekkel és az egymással vitázó teóriákkal, feltételezésekkel.

A Szörnyeteg vagy példakép? a nácik felemelkedésének és uralmának egyedülálló összefoglalása, amely nagy munkával gyűjtött, első kézből származó beszámolókra támaszkodik. Egyetemi hallgatók és középiskolás diákok, politikusok, zenészek, diplomaták, kommunisták, fasiszták, tudósok, olimpikonok, költők, újságírók, turisták, sőt olyan hírességek, mint Charles Lindbergh és Samuel Beckett, korabeli naplói, levelei és írásai szolgálnak forrásul. Az olvasó szinte láthatja, hallhatja, tapinthatja azt az atmoszférát, amiről a kor embere nem sejthette, varázslatos megújuláshoz vagy borzalmas viharhoz vezet-e. Elgondolkodtató kérdések következnek ebből a mai olvasó számára: Mennyire lehetett felfogni, mi is történik valójában? Meg lehetett-e ragadni a nemzetiszocializmus lényegét? Érintetlennek lehetett-e maradni a propagandától? Meg lehetett-e jósolni a holokausztot? A történelem akaratlan szemtanúi újszerű betekintést nyújtanak a harmadik birodalom összetettségébe, paradoxonjaiba és végső összeomlásába.

Hranice hrály a hrají v moderním státu ústřední roli v ustanovení sociálního statusu občanství nebo vymezení svrchované moci nad určitým územím. Jiný pohled přinesla vize otevírání Evropy po pádu železné opony, ovšem oslabování hranic jednotlivých států se dnes již pro mnohé jeví jako utopie. Na pořadu dne je otázka jejich zabezpečení. Jak je to s propustností evropských hranic? Jaké jsou morální meze v současném pojetí hranic evropských států? Autor hledá z pozice politické teorie a morální filosofie odpovědi na tyto otázky, které prezentuje na rozborech vybraných aspektů tematiky pracovní migrace.

Sociální demokracie, nejsilnější socialistická strana první republiky, se po druhé světové válce stala stranou nejslabší, rozpolcenou, a proto paralyzovanou. Přesto právě sociálním demokratům zůstával po únoru 1948 určitý symbolický kapitál: kontakty na západní socialisty a potenciál propagandisticky cílit na dělnictvo, které komunistická moc vnímala jako svou oporu. Kniha se zabývá formováním i každodenností exilového stranictví v letech 1948–1953 na příkladu sociální demokracie. Popisuje budování strany v uprchlických podmínkách poválečné Evropy. Biografickými vhledy se ptá, co to vlastně znamenalo být sociální demokrat v poúnorovém exilu.

Svedectvá takmer troch desiatok kolegov, súputníkov i politických oponentov a rivalov Roberta Fica. Stovky hodín diskusií a desiatky e-mailov s priamymi aktérmi politického života aj expertmi pracujúcimi v zákulisí politických strán a predvolebných kampaní. Stovky hodín rešeršovania a analýz dobovej tlače, odborných kníh i popularizačných titulov. Aj tak by sa dala v skratke zhrnúť práca, ktorá predchádzala vzniku druhej knihy Petra Bárdyho s názvom FICO. Vyše tristostranový titul, doplnený o desiatky fotografií a bohatý poznámkový aparát, nie je iba strhujúcim príbehom najúspešnejšieho politika v novodobej histórii Slovenska, ktorý sa pohybuje na scéne už od roku 1992. Je obrazom slovenskej politiky posledných troch dekád, spojenej s korupciou, kauzami a papalášizmom. A v neposlednom rade je tiež pokusom dlhoročného politického komentátora nahliadnuť do myslenia trojnásobného premiéra, ktorého túžba po moci bola silnejšia ako služba štátu. „Nechcel som napísať sumár toho, čo je známe, ani knihu Bárdyho názorov na Fica. Ak mala kniha vzniknúť, musel som sa rozprávať s ľuďmi, ktorí boli v jeho blízkosti. Ktorí ho poznajú alebo poznali, vedia, aký je naozaj. Chcel som pochopiť, kto je Robert Fico,“ konštatoval šéfredaktor Aktuality.sk v prológu k svojej druhej knihe s názvom FICO. Publikácia FICO – Posadnutý mocou mapuje vzostupy i pády politického lídra reprezentujúceho špecifický fenomén v novodobých slovenských dejinách. Analyzuje konkrétne kroky a skúma motiváciu muža, ktorý sa cestou na úrad vlády zmenil z tvrdo pracujúceho a načúvajúceho profesionála na stroj posadnutý mocou. Autor oceneného debutu Obyčajný Matovič. Homo vulgaris prináša správu nielen o Ficovi a Slovensku, ale aj o nás – voličoch. Kniha FICO je tak ďalším sklíčkom do mozaiky, z ktorej sa skladá obraz turbulentného politického života na Slovensku.

A Közép-Európa Kutatóintézet évkönyve egyfajta keresztmetszetét nyújtja intézetünk 2021–2022. évi munkájának. Megjeleníti az egyes kiemelt kutatási irányainkat: a közép-európai várostörténetet, a környezettörténetet, a magyar–szomszéd kapcsolatokat, valamint a regionális történelmet. Az intézetben dolgozók írásai mellett tartalmazza – többek közt – néhány ösztöndíjasunk és partnerünk munkáját is. Az évkönyvben három szekcióba rendezve („Város és identitás”, „Felső-Magyarország/Szlovákia”, „Táj és ember”) összesen tizenkét szöveg kapott helyet, ezek közül kilenc tanulmány és három recenzió.

Vajon a diktatúrától immáron több mint húsz éve megszabadult közép- és kelet- európai országokban mennyire stabilizálódtak a bevezetett demokratikus rendszerek? Sajátos kísérlet ez a könyv: nem külső szemmel, hanem "belülről szemlélő" politológusként elemzi a szerző a régió demokráciáit. Kézenfekvő kiindulópontul szolgálnak a fejlett nyugati demokráciákkal foglalkozó elméletek, amelyek döntően az angolszász és a nyugat-európai politikatudomány termékei. A könyv számba veszi ezen elméleteket, illetve ezek közül azokat, amelyek a konkrét komparatív vizsgálat során felhasználásra kerülnek. Ugyanakkor a közép- és kelet-európai demokratikus rendszerek olyan politikatörténeti, politikai kulturális és társadalmi sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek a nyugati tranzitológia-, illetve demokrácia-elmélet létező eszközeivel csak nehezen érthetők meg. Európa kommunizmustól szabadult országaiban olyan politikai rendszerek jöttek-jönnek létre, amelyek megértése nem csak annak megmérésén múlik, hogy mennyire hasonultak a fejlett demokráciákhoz, illetve mennyire felelnek meg az ebből táplálkozó politikatudományi kritérium-rendszernek. A szerző a záró fejezetben arra vállalkozik, hogy a demokrácia 21. századi mibenlétéről tegyen néhány észrevételt. Itt fejti ki a demokrácia komparatív értelemben vett viszonylagosságáról, a politikai rendszerek átjárhatóságáról és az úgynevezett "alkalmazott demokráciákról" szóló, talán újnak tekinthető elméletét.

Ha a jó emberré és jó polgárrá váláshoz önmagukban kevésnek bizonyultak mind a tulajdoni (materiális), mind az emberi jogi (eszmei) alapok, akkor most – nem ezek helyett, hanem ezek mellett – vissza kell térni a morális és vallási alapokhoz, segítségül kell hívni a jó erkölcsöt is. A külső ösztönző erőhöz a belső ösztönző erőt. A rációhoz, az emberi szellemhez a lelkierőt. A jó ember fogalmának sok szinonimája, azonos vagy rokon értelmű kifejezése van: rendes ember, derék ember, becsületes ember, tisztességes ember, emberséges ember. Minden ezek számán és arányán, a társadalom emberi minőségén múlik. Többek között erről szól ez a könyv, és ezért lett a címe Ember és emberség.

Svrchovanost – je glosována významnými osobnostmi českého a slovenského veřejného života, je komentována zprava i zleva, z pozice různých vědních oborů, životních zkušeností či politických funkcí. Svrchovanost – přináší kritiku globalizovaného kapitalismu i progresivistických společenských experimentů, svrchovanosti tolik vzdálených Svrchovanost – jeden ze základních kamenů demokracie – značí, že stát i jeho lid jsou schopni činit samostatná rozhodnutí o svém osudu Svrchovanost – je dnes zpochybňována pravicovým neoliberalismem i levicovým progresivismem a nálepkována jako populismus či naopak extrémismus

A kötet azt a kérdést boncolgatja, hogy milyen is lesz ez a populista demokrácia: realista vagy valamilyen utópiát követ. Most éljük át azokat a perceket, amikor még van lehetőségünk annak eldöntésére, hogy milyen is legyen a 21. század demokráciája. A meghaladottnak vagy egyenesen halottnak hitt jobb- és baloldali megosztottság tért most vissza, csak a demokrácia megvalósítása helyett immáron a populista demokráciáért folyik a verseny. Véget ért a liberális demokrácia és neoliberális világrend és a „történelem vége” elgondolás korábban korlátlannak, megdönthetetlennek tartott hegemóniája, és tanúi lehetünk a demokrácia újrarendeződésének, amely egy globális, a demokrácia természetéért folytatott hegemóniaharc képét ölti. A jobboldali nacionalista populizmus azt ígéri, hogy fellép a globális nagytőke ellen, és ennek érdekében nemzeti védőernyőt akar mozgósítani. A valóság azonban az, hogy a jobboldali nacionalista populizmus kíván a globalizált kapitalizmus új hegemón ideológiájává válni, és ennek érdekében mind a neoliberalizmust, mind a baloldalt alárendelt helyzetbe kívánja hozni. Ebben a könyvben a szerző – a baloldali társadalomelmélet eszköztárát felhasználva – amellett érvel, hogy ezekkel szemben a baloldal saját internacionalista és antikapitalista gyökereinek újragondolásával védekezhet.

A monográfia elsőként ad képet a magyar szociáldemokrata pártról és képviselőiről egy olyan időszakban, amikor hivatalosan nem létezett Magyarországon önálló szociáldemokrata párt. Az SZDP megszüntetése, képviselőinek üldöztetése ellenére tovább éltek azok a szellemi gyökerek, amelyek legitimációs bázisként még napjainkban sem elhanyagolhatók a politika porondján. Ez a vonulat már az emigráció 1948 utáni történetébe vezet.A szerző fontos feladatának tekinti, hogy eddig még nem publikált iratanyagok alapján feltárja az emigráció belső életét és hazai kapcsolatait. Bemutatja egyfelől, hogyan próbálták lerombolni Magyarországon a szociáldemokrata látásmódot, ideológiát, s hogyan szakították ki konzekvens képviselőit a társadalomból, másfelől a szociáldemokrata párt tagjait ért jogtiprások – a hazai koncepciós perek történetének fontos része – részletező feltárására is vállalkozik.MELLÉKLETAz alábbiakban egy, a perekben érintettekkel foglalkozó adatbázis is elérhetővé válik a könyv olvasói számára, amely az elítélteket és internáltakat egyaránt tartalmazza:A “szociáldemokrata ügyekben” elítéltek és internáltak adatbázisaEz egy még sehol nem publikált adatbázis, amelyet a szerző gyűjtött, többszörösen ellenőrzött levéltári források alapján. Egyetlen táblát, a tábla pedig 483 rekordot tartalmaz: egyfelől az igazságszolgáltatás elé állított szociáldemokratákról (192 rekord), másrészt az internált szociáldemokratákról (291 rekord). E két típushoz külön-külön beviteli űrlap tartozik.(Az adatbázist Tasnádi Ákos, Budapest Főváros Levéltára főlevéltárosa az OpenOffice.org 2.2.0-s változatán, OpenOffice Base-ben készítette el.)

A kötet 1999-es ismertetője: "A történet – amely nemcsak átrajzolta Magyarország politikai térképét, hanem tehetséges fiatal politikusok egész seregét is elővarázsolta az ország minden tájáról – 1988 őszén kezdődött. Főszereplői a reformkörök és azok szervezői, akik szövetkeztek a reformpolitikusokkal, a reformok iránt elkötelezett értelmiséggel, gazdasági szakemberekkel, a reformkörök sok tízezres tagságával, hogy az ország végre megszabaduljon az államszocializmus béklyóitól, kitörjön a modernizációs zsákutcából, és eközben erkölcsi forradalmat is vívtak a megcsúfolt baloldali gondolat és a demokratikus szocialista értékek rehabilitálásáért. Ez a mozgalom nem rekesztett ki senkit. Így születhetett meg a szocialista, liberális és keresztény-konzervatív erők kezdeményező lépései és a társadalom támogatásának eredményeként a modern, demokratikus Magyarország.  E folyamat történetét mondják el a könyv dokumentumai, amelyek bizonyára segítenek abban, hogy a rendszerváltás kezdetének bonyolult időszakáról pontosabb és sokszínűbb, az össznemzeti emlékezet számára is elfogadhatóbb kép alakuljon ki." Az 1999-ben megjelent dokumentumgyűjtemény a Magyar Szocialista Munkáspárton belül 1988–1989-ben alakult úgynevezett reformkörök működése kapcsán keletkezett számtalan dokumentum – például feljegyzések, újságcikkek, felhívások, tudósítások, jegyzőkönyvek, kongresszusi beszédek – közül válogat az 1988 szeptemberi első publikációktól az 1989 őszi pártkongresszusig. A kötet eredeti ismertetőjében használt jelzők és megfogalmazások némelyikét az olvasók egy része ma már talán erősen vitatná – a gyűjtemény azonban ezzel együtt is az akkori eseményeket az egyik oldalról szemlélők és átélők dokumentumainak hiánypótló összeállítása, amely 20 év után ismét hozzáférhető az érdeklődő, kutató közönség számára.

Gene Sharp massachusettsi politológiaprofesszor 1993-ban felvázolt egy tervezetet az elnyomó rezsimekkel szembeni erőszakmentes ellenállásra. A világszerte szabadon publikálhatóvá tett írás fordításban, fénymásolatban bejárta az autokratikus rendszereket Irántól Venezueláig (mindkét országban az állam ellenségévé nyilvánították Sharpot), Szerbiától Afganisztánon és Kínán át Egyiptomig és Szíriáig, s mindenütt az ellenzék legfőbb útmutatója lett, és olyan mozgalmaknak adott ösztönzést, mint a Milosevics-ellenes Otpor, az Arab Tavasz, az ukrajnai narancsos forradalom, vagy az amerikai eredetű Occupy. Ez a tömör, inspiráló és rendkívül világos írás a diktatúrákkal szembeni erőszakmentes ellenállás 198 különféle módját sorolja fel - ilyen például a bojkott, az állampolgári engedetlenség, a munkabeszüntetés, az ülő-, éhség- és egyéb sztrájkok, a bankbetétek kivonása stb. A könyv az addig alig ismert Sharpot a világ legkeresettebb elemzőjévé tette a tekintélyelvű rendszerekkel szembeni ellenállás területén, és több alkalommal jelölték Nobel-békedíjra. 2012-ben elnyerte az "alternatív Nobel-díjként" emlegetett Right Livelihood Award-ot.

Měli bychom texty Platóna, Machiavelliho, Rousseaua a dalších klasiků chápat nadčasově, nebo vždy na základě jejich kontextu? Do jaké míry je takový myslitel originální autor a do jaké obraz své doby? Mezioborová kolektivní monografie Jak číst politické myslitele? srozumitelně, ale do hloubky a ve vzájemných souvislostech představuje hlavní myšlenkové proudy, které se rozvíjely na poli interpretace textů politického myšlení a při práci s politickými pojmy. Ve dvanácti kapitolách zpracovaných širokým autorským kolektivem složeným z filosofů, politologů a historiků seznamuje s přístupy osobností jako L. Strauss, L. Althusser nebo Q. Skinner a jejich odpověďmi na titulní otázku. Kniha je určena jak studentům sociálních a humanitních věd, tak i všem zájemcům z řad širší veřejnosti, kteří se chtějí zorientovat v nejvlivnějších pojetích studia politických textů: proniknout do vybraných interpretačních přístupů, seznámit se s jejich metodologiemi a získat podněty k další četbě a svému vlastnímu uvažování o politických a filosofických otázkách.

The first definitive account of the rise and fall of the Secret Service, from the Kennedy assassination to the alarming mismanagement of the Obama and Trump years, right up to the insurrection at the Capitol on 6 January 2021 — by the Pulitzer Prize winner and #1 New York Times bestselling co-author of A Very Stable Genius Carol Leonnig has been reporting on the Secret Service for The Washington Post for most of the last decade, bringing to light the secrets, scandals, and shortcomings that plague the agency today — from a toxic work culture to dangerously outdated equipment to the deep resentment within the ranks at key agency leaders, who put protecting the agency’s once-hallowed image before fixing its flaws. But the Secret Service wasn’t always so troubled. The Secret Service was born in 1865, in the wake of the assassination of Abraham Lincoln, but its story begins in earnest in 1963, with the death of John F. Kennedy. Shocked into reform by its failure to protect the president on that fateful day in Dallas, this once-sleepy agency was radically transformed into an elite, highly trained unit that would redeem itself several times, most famously in 1981 by thwarting an assassination attempt against Ronald Reagan. But this reputation for courage and excellence would not last forever. By Barack Obama’s presidency, the once-proud Secret Service was running on fumes and beset by mistakes and alarming lapses in judgement: break-ins at the White House, an armed gunman firing into the windows of the residence while confused agents stood by, and a massive prostitution scandal among agents in Cartagena, to name just a few. With Donald Trump’s arrival, a series of promised reforms were cast aside, as a president disdainful of public service instead abused the Secret Service to rack up political and personal gains. To explore these problems in the ranks, Leonnig interviewed dozens of current and former agents, government officials, and whistleblowers who put their jobs on the line to speak out about a hobbled agency that’s in desperate need of reform. ‘I will be forever grateful to them for risking their careers,’ she writes, ‘not because they wanted to share tantalising gossip about presidents and their families, but because they know that the Service is broken and needs fixing. By telling their story, they hope to revive the Service they love.’

Možná už nebudeme žít ve světě, kde je vše jasné…Stane se finanční krize a nejistota posledních let pouhou epizodou, anebo si vážně musíme zvyknout na to, že už nic nebude tak snadné jako dřív?Ekonom Tomáš Sedláček si s publicistou Romanem Chlupatým k debatě na toto téma přizval amerického anarchistu Davida Graebera, jednoho z vůdců světového hnutí Occupy, ale též uznávaného antropologa a autora světového bestselleru Dluh: prvních 5000 let. (R)EVOLUČNÍ EKONOMIE: O SYSTÉMU A LIDECH je střetem dvou pohledů na životaschopnost systému, ve kterém žijeme. Férově vedená diskuze reflektuje stále častěji kladenou otázku: Je možné současný dům jen poopravit, anebo je lepší (či nevyhnutelné) ho strhnout a postavit nový o kus dál? Druhý svazek edice Double nabízí stravitelné, inspirující a místy provokativní čtení. Tomáš Sedláček, autor mezinárodního bestselleru Ekonomie dobra a zla, zde dostává prostor představit své názory v novém kontextu, který mu evidentně svědčí.

A Századvég Riport sorozat harmadik kötete ezúttal is a Magyarországot érintő legfontosabb politikai, társadalmi és gazdasági folyamatokat tárgyalja. Az európai társadalmak elmúlt éveire a válságok korszakaként fogunk emlékezni. Még alig ocsúdtunk fel a koronavírus-pandémia okozta sokkból, Magyarország szomszédságában egy háború robbant ki, amely súlyos gazdasági és energiaválságot okozott Európában. Ezeknek a sokkoknak messzemenő következményei vannak, ám az ezekről tájékozódni vágyóknak a mai posztmodern (post-truth) médiában egyre nehezebb elfogulatlan és tényszerű információkhoz jutnia. A következmények megértése az empirikus tudományok feladata. A Századvég Riport 2022 című kötet szerzői éppen abban igyekeznek segíteni az olvasót, hogy tényeken, adatokon alapuló elemzéseikkel magyarázzanak meg olyan kulcskérdéseket, mint a Covid19 társadalmi és gazdasági hatásai, a reziliencia, a migráció, az identitás vagy az energiapiac és a hazai kkv-k jellemzői. A kötetben közölt tanulmányok azon döntés-előkészítők, döntéshozók és társadalomkutatók figyelmére tarthatnak számot, akik számára fontos a magyar valóság adatalapú, elfogulatlan megismerése.

Mi is volt a rendszerváltozás? Színre lépett sokezernyi lelkes és tehetséges, bátor magyar. Az idő szavát korán meghallva szétnéztünk a tájon, felmértünk múltat és jövőt, és elindultunk. Ebben a könyvben erről az útról igyekszem számot adni a magam sajátos szemszögéből, ahogy én jártam végig, a hetvenes-nyolcvanas évek ellenzéki mozgalmaiból indulva, 1989-tól kezdve pedig Antall József, majd Boross Péter miniszterelnök külügyi tanácsadójaként. Lehetünk-e büszkék erre az útra mi, egykori szereplők? Éppen történetünk főszereplője, Antall József mondta többször, hogy a politika nem hozhat mindenre gyógyírt az életben, s különösen nem azonnal. Egyetértett Kossuth híres mondásával, miszerint a politika a lehetséges művészete – az élet által éppen felkínált eszközök ideális alkalmazása. Antall József 1990-től megteremtette a lehető legnagyobb mozgásteret magának és Magyarországnak a nemzetközi porondon, nagy választási felhatalmazással. Sokakat aggasztott is a világban és itthon az a nyílt határozottság, amellyel levezényelte első lépéseinket a teljes és gyors leválásra a szovjet blokkról, egészen a szuverenitásig, az euroatlanti integráció felé. Tudta, hogy meglehet, bele fog halni az irdatlan feladatba, hogy népével átjusson a túlsó partra – „az életével fizetett érte”, ahogy mondta egyszer társaságomban Batthyány Lajosról. Ő mégis 1992. augusztus 20-ai beszédében Szent Istvánt választotta elődjének. Az évezredes távlatú országépítőt, a cselekvőt. Azt üzente ezzel: a pusztulás kísértete, 1944–45, majd a kommunista diktatúra után hirtelen ismét eljött nekünk az emelkedés, országépítés kora. Antall mindig a teljes teret látta, s gyakran a legmeglepőbb helyen talált megoldást. Erre is mutatok példákat ebben a könyvben. Mint főtanácsadója, aki számtalan tárgyaláson ült ott az oldalán, felidézem a bátorságnak és a képzelőerőnek azokat az eseteit, amik őt az egész közép-európai rendszerváltozás legnagyobb politikusává, igazi államférfivá avatták. E könyvben a dokumentumokat kommentárjaim egészítik ki és magyarázzák, sőt kiadatlan személyes feljegyzéseim is, valamint az évek során írt esszéim és tanulmányaim. A hangnem ezért gyakran drámai. A nagypolitika terein és szobáiban, mint világszínpadon, folytatásos drámák játszódnak le. A tragédiákat és komédiákat testközelből éltem át, szereplőként is, megismerve a többi szereplő személyiségét, a rendezők szándékait, a díszleteket és a közönséget, s olykor beleírva a színpadi szövegkönyvekbe is. Így mutatja be új könyvét az 1942-ben született Kodolányi Gyula, amerikanista, Kossuth- és Prima Primissima díjas költő és esszéista. Munkásságáért 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta