Marcel Gauchet (1946-) a ma élő egyik legjelentősebb francia társadalomtudós, filozófus. A Le Débat című lap főszerkesztője. Raymond Aron jobboldali liberalizmusát folytatja. Legfontosabb művei A világ varázstalanítása (1985), a négykötetes A demokrácia kialakulása (1999) és A vallás a demokráciában (2000). Segítette Chirac elnöki kampányát 1995-ben, az En temps réel agytröszt tagja. A kötet megjósolta a sárgamellényes tüntetéseket két évvel azok kirobbanása előtt. Gauchet szerint a 80-as években elterjedt és az elit által képviselt neoliberalizmus két elemet tartalmaz: a gazdagodást ígérő globalizációt és mindenki vágyainak kielégítését az emberi jogokra hivatkozva. Ezek egyike azonban nagy csoportoknál nem valósult meg, és a társadalom és az elit között szakadék alakult ki: az utóbbi tagjai szerint minden adott, hogy a nehézségen túllendüljünk, míg a lent lévők az ellenkezőjét gondolják. Ebből adódik az elitek optimizmusa és a nép pesszimizmusa közötti feszültség, aminek következményeként az elit a népet rasszistának és iszlamofóbnak nevezi. Az elit megvetéssel beszél a franciákról. Ez a "kritikusi" szerep nem igényel különösebb tudást, de a társadalommal szemben ellenséges gondolatok születnek belőle. A társadalom egyre nagyobb csoportjainak problémáit és tapasztalatait erkölcsileg bűnösnek bélyegezve nyíltan és büszkén kizárják a politikából és a nyilvánosságból. A mai francia elit - a totalitárius társadalmakhoz hasonlóan - egy ideológia nevében letagadja az emberek tapasztalatait. Így aztán az ideológia és a valóság közötti szakadék egyre csak mélyül.

Vlajka byla nejprve prvorepublikovým bojovným klubem nacionalistického studentstva, které vystupovalo proti Masarykovi a hradní politice vůbec. V období druhé republiky se v ní ustanovila antisemitská teroristická skupina, z níž se v protektorátu vyvinula výrazně kolaborantská organizace usilující o převzetí moci. Vlajkaři, kteří se sami označovali za novodobé národovce, vytvořili specifickou formu českého nacionálního socialismu a rasistického árijství. Univerzitní profesor PhDr. Milan Nakonečný v této studii vykresluje komplexní společenský obraz doby, v níž Vlajka působila, a nepřehlíží její mnohé zjevné paralely se současností. Pitvá psychologii vůdčích představitelů Vlajky a neváhá k probírané tématice zaujmout osobní postoj. Důrazně odlišuje legitimní nacionalismus některých představitelů původní Vlajky od rasismu, totalitarismu a agresivního antisemitismu skupiny, jež později toto hnutí ovládla. Po dvaceti letech od prvního vydání přináší nakladatelství Sol Noctis titul Vlajka: K historii a ideologii českého nacionalismu v doplněné a podstatně rozšířené podobě.

Kniha se v jednotlivých kapitolách přímočarým a srozumitelným jazykem zabývá klíčovými faktory současného vývoje Turecka (vnitropolitické konflikty, pokus o vojenský převrat, zavedení specifického prezidentského systému, fungování ekonomiky a justice aj.). Skládá tak pestrý obraz mnohdy překotně působícího vývoje, který bývá často chápán jako odcizování se Turecka od Evropy. Autor rozebírá také historické souvislosti dnešního dění a širší kontext vztahu Turecka se Západem, Ruskem i jeho angažování v Sýrii. Byť se v minulosti propagovaný obraz Turecka jako vzoru sekularizované muslimské demokracie z dnešního pohledu ukazuje jako idealizovaná představa, bylo by předčasné, až domýšlivé tuto dynamickou a v mnoha ohledech moderní společnost odepisovat jako ztroskotanou demokracii či rezignovat na snahy o její hlubší porozumění.

Pohyb a začlenění, tedy (i)migrační otázky, jsou velmi komplexní fenomény, které jsou nedílnou součástí každodennosti a se kterými má francouzská společnost dlouhodobou zkušenost. Francouzské sociální vědy se po několik desetiletí těmito otázkami intenzivně zabývají a vytvářejí nástroje k jejich uchopení, pochopení i vysvětlení. Tato publikace si klade za cíl představit francouzský pohled na uvedené fenomény a z celé řady rozličných možností přináší několik vybraných textů francouzských odborníků doplněných rozsáhlým úvodem Pavla Sitka a závěrem, který editor napsal ve spolupráci s Alenou Pařízkovou. Kniha tak úplně poprvé nabízí českým čtenářům soubor vybraných textů významných francouzských odborníků na (i)migrační otázky, jakými bezesporu Didier Fassin, Gérard Noiriel, Patrick Weil, Michel Wieviorka a Catherine Wihtol de Wenden jsou. Základem knihy je tedy reflexe z pera předních specialistů, uvedená předmluvou Christiana Lequesna, kteří ze souhlasných i vzájemně neslučitelných myšlenek, z pohledů různých sociálních věd (sociologie, historie, antropologie a politické vědy) i na základě vlastních „intelektuálních“ postojů, které se odrážejí například ve způsobu angažování se ve veřejném prostoru, promýšlejí nejen francouzskou zkušenost s fenomény pohybu a začlenění, ale také situaci, v níž se současná francouzská společnost nachází.

Knížka je výběrem těch nejostřejších a nejprovokativnějších blogů autora Felixe Booma (vlastním jménem Pavel Skramlík, *1950), který je zkušeným sportovním novinářem, nyní však je hlavně prozaikem a vydavatelem. Blogy v této publikaci napsal v letech 2009 - 2014 a jsou produktem občanské reflexe. Touto knížkou uzavírá blogerskou etapu svých autorských aktivit. Název knihy je zvolen podle titulu jednoho z blogů, v němž odsuzuje zbabělost komunikace v internetovém prostoru, v němž převažují anonymní nickové nad lidmi, kteří komunikují pod svým vlastním jménem a se svou vlastní tváří. Blogy se však netýkají jen internetu, ale především politických, společenských, kulturních, sportovních a privátních témat. Staví rovněž pokrok v komunikaci v demokratické společnosti prostřednictvím sociálních sítí a blogosféry do protikladu s popsáním elektromagnetických jevů, o něž se přičinili Einstein, Farraday a další géniové fyziky. Posunuli technický vývoj vpřed, ale nemohli tušit, jak velký dopad budou mít jejich objevy na lidskou komunikační morálku na konci 20. a začátku 21. století. Zbabělost a zákeřnost převažují nad odvahou. Autor deklaruje, že už blogy nikdy psát nebude, ale uznává, že jsou nutné. "Jsou reflexí, obrazem doby, brzdí proces zapomínání na události, které nelze vymazat. Vypovídají o každodenním životě kolem nás mnohem více než opožděné spisky moderních historiků. Blogy považuji za plnocennou součást publicistické a esejistické tvorby. Význam mnohých blogů se ukáže až později," tvrdí Felix Boom. Autor napsal řadu knih, v nichž čerpal z praxe sportovního novináře. Nyní je jeho prioritou próza a výrazně se profiloval především romány Ježíš Kristus výtržník aneb Třetí zákon (o něj projevila zájem hollywoodská filmová produkce), Kiosek na pláži a Lepší svět. Mnoho čtenářů má však i jeho Kuchařka osamělého muže, což je velmi svérázná "pánská" kuchařka s kompetentním mužským pohledem do kuchyně. Nejblíže k vydání je jeho nový román Moji kamarádi vrazi a v plánu má další výrazné beletristické projekty. S úspěchem provozuje v Praze Literární salon BLINKR, v němž se každý měsíc setkávají význační literáti.

Historik Jiří Suk v knize Labyrintem revoluce: Aktéři, zápletky a křižovatky jedné politické krize pojednává o československé listopadové revoluci roku 1989 syntetickým způsobem, na základě důkladného studia, s kritickým nadhledem a současně i citem pro dramatičnost látky. V jejím středu stojí jednak Občanské fórum jako aktér politických změn, jednak boj o moc a o podobu počínající společenské transformace. V prvním dílu autor sleduje chaotické utváření mocenské protiváhy ke komunistické státostraně, vykresluje představy Václava Havla a dalších protagonistů o politice a stopuje jejich disidentské zakořenění i proměny pod tlakem reálné politiky, přibližuje střety a kompromisy jednotlivých politických subjektů ve hře o moc při jednání u kulatého stolu a při rekonstrukci vlád, porovnává rozdílnou dynamiku vývoje v českých zemích a na Slovensku a svůj výklad završuje líčením manévrů kolem prezidentské volby Václava Havla jako klíčového bodu první fáze přebírání moci. Ve druhém dílu autor rozebírá řadu témat, jež dominovala politickému dění v první polovině roku 1990: názorové i organizační štěpení Občanského fóra a klíčení nových politických stran v jeho lůně, spory o rekonstrukci zákonodárných sborů, podobu volebního zákona a ekonomické reformy, vypuknutí česko- -slovenského konfliktu v pomlčkové válce, problém Státní bezpečnosti a jejích agentů, rozdílné přístupy ke komunistické straně a k vypořádání se s jejím dědictvím, potíže v komunikaci a ve vztazích mezi centry politické moci, nastiňuje situaci a perspektivy Občanského fóra po vítězných volbách jakožto klíčovém bodu druhé fáze revoluce. Autor provází čtenáře spletitou cestou živoucí historie se stále přítomným vědomím, že se neodvíjela jednoznačným směrem, nýbrž byla výslednicí různorodě působících a neustále se měnících vektorů politických sil, větvila se do vývojových alternativ a za­uzlovala na křižovatkách mocenských strategií a konfliktů. Nevtěsnává události do tranzitologických a jiných schémat ani se nenechává unášet zpětnými sebeprojekcemi aktérů, naopak se snaží porovnáváním a rozborem široké škály pramenů k nejdůležitějším patří přepisy magnetofonových nahrávek z jednání řídicích grémií Občanského fóra a rozhovory s jeho představiteli rekonstruo­vat dění v jeho mnohotvárnosti a víceznačnosti a teprve v jeho médiu prověřovat přiměřenost historických, politologických či sociologických pojmů a typologií. Na tomto základě se pokouší zodpovědět řadu podstatných otázek o povaze zkoumaného období a jeho určujících sil a načrtává také politické charakteristiky některých klíčových osobností.

Kniha nabízí unikátní pohled Jaromíra Smutného do zákulisí československé politiky v první polovině 20. století. Speciálně pak na období kolem února 1948 a na dění spojené s úmrtím Jana Masaryka. To je dodnes jednou z nejvíce vzpomínaných událostí souvisejících s koncem demokracie v Československu. Vzpomínky Jaromíra Smutného na tyto dramatické dny jsou opřeny o řadu detailů, které mu zůstaly v paměti a o nichž má smysl i po mnoha letech přemýšlet. Pozorný čtenář možná najde mezi řádky i náznak odpovědi na to, proč a jak vlastně Smutného přítel Jan Masaryk zemřel.

Zápas Slovákov o emancipáciu bolv minulom storočí poznamenaný dvoma svetovými vojnovými konfliktami, ktoré od základu zmenili politickú mapu sveta aj Európy. Ukončením prvej svetovej vojny a novým usporiadaním sveta začal sa procesrozpadu nadnárodných štátnych celkov a vzniku národných štátov.Právo národov na sebaurčenie sa stalo súčasťou medzinárodného práva. Po rozpade jaltského systému zasiahol tento demokratický procesaj postkomunistické nadnárodné štáty(ZSSR, Juhosláviu a Česko-Slovensko). Autori kolektívnej monografie, profesionálni historici, skúmajú emancipačné hnutie slovenského národa od založenia Československej republiky (1918) po vznik Slovenskej republiky (1993).

Komunizmus bol a je jedným z najničivejších režimov v dejinách ľudstva. Zotročil mnohé národy a zanechal v nich svoje trvalé stopy. Poznáme jeho ideu, históriu, no doteraz sme nedokázali odhaliť jeho pravú duchovnú podstatu. Červený drak so svojimi ôsmimi hlavami, nás ničil štyridsať rokov a dodnes ovplyvňuje naše životy na všetkých úrovniach. Za ôsmymi hlavami tohto temného draka sa totiž ukrývajú démoni so svojou deštrukčnou silou. Kniha odhaľuje ich identitu, dôvody a formy ich pôsobenia, pričom dáva jasný návod, ako sa zbaviť každého ich útlaku.

Přehledná a informačně bohatá příručka do kapsy. V prvních kapitolách autor nastiňuje vývoj politických, hospodářských a vojenských institucí z období studené války až po vznik společných celoevropských institucí. Následující část je věnována celkové mu pohledu na evropskou integraci a analyzuje historii a současnost činnosti EU a ES. V...

Tahle knížka vznikala převážně v roce 2016, kdy vrcholil příval běženců do Evropy a souběžně s ním se začaly různit reakce evropských národů i vlád na nečekanou situaci. My v Česku jsme na obrazovkách viděli jen dav, málokdy tváře. Zejména když se mezi „námi“ a „jimi“ zvedly ploty. Proti pocitu hrozby jsme nemohli postavit vlastní zkušenost s migranty na naší půdě, ani poznatky o jejich počínající integraci u našich sousedů. O té se téměř nepsalo. To přivedlo autora k rozhodnutí vypravit se do nejbližšího zahraničí, vybavit se tam osobními poznatky a sepsat pak o imigraci a integraci aspoň kusé, ale snad i objektivní svědectví. Některé stránky této knížky varují, jiné dokazují, že identitu Evropy migranti nemění a o její islamizaci viditelně neusilují.

A környezeti gondok sokasodása, a közösségek felbomlása, az emberi psziché egyre gyakoribb zavarai, életünk keretfeltételeinek rohamos átalakulása, mind-mind fokozottan az ismeretlen jövő felé irányítják a gondolkodó ember figyelmét. Jelen kötetünk az ez lesz és az ez legyen vonatkozásokban is vállalkozott jövőbeni forgatókönyvek leírására. Célirányosan, több mint húsz év óta gyűjti a szerző az adatokat, az ismereteket, amelyek strukturált rendjétől talán várható, hogy megnyíljon egy olyan eseménytér, amely a XXI. század közepének világát vázolhatja. Egy könyv megírásának legfontosabb feltétele, hogy motivált legyen a szerző. A buddhisták úgy tudják, hogy a legjobb könyv az, amit nem írnak meg. S valóban, a primordiális korban, a hiteles, többé-kevésbé zárt közösségek világában a mesterek, a tanítók cselekvő példaadással elértek mindenkit, akihez szólni akartak. Létrontott korunkban a közösségek szétfutottak. Az így keletkezett hiteles áthagyományozódás közegének hiányát kívánja pótolni e könyv.

Existuje v České republice občanská společnost? Představuje účinný nástroj prosazování svobody a záruku demokracie? Jak překonat krizi důvěry, která v nynějším českém prostředí představuje zásadní překážku rozvoje občanské společnosti?Moderní současnost, kterou nejzřetelněji ovlivňují procesy globalizace a evropské integrace, se vyznačuje také neúprosným růstem rizik a nejistot, jež zásadně ovlivňují nejen naše bezprostřední prožívání, ale také mnohé institucionální změny. Otázka občanské společnosti nabývá na závažnosti také proto, že je otázkou po způsobu redukce těchto rizik či jejich transformace do sociálně únosné a lidsky snesitelné podoby. Autor, PhDr. Karel Müller, Ph.D., přednáší na Katedře politologie na Vysoké škole ekonomické v Praze. Předkládaná publikace je disertační prací, jež je výsledkem jeho postgraduálního studia na Institutu politologických studií na Fakultě sociálních věd Univerzity Karlovy. Kniha dostala Cenu Edvarda Beneše - čestné uznání v oboru sociologie od města Sezimovo Ústí.

Ki nem álmodott még arról, hogy saját országát igazgassa? Az álomból sokkal könnyebben válhat valóság, mint képzelnénk. A Kezdő diktátorok kézikönyve feltárja előttünk az összes olyan trükköt és fogást, melyet az egykori és jelenlegi diktátorok bevetettek, hogy megszerezzék az első helyet és meg is tartsák azt. Tíz pofon egyszerű lépésben te is megtanulhatod, hogyan kell választásokat nyerni, személyi kultuszt építeni, divatot és építészeti stílusirányzatot teremteni, egyáltalán hogyan kell a luxusban megmártózni, élet-halál ura lenni. Olyan mesterektől tanulhatunk, mint François "Papa Doc" Duvalier, Moammer Kadhafi, Nicolae Ceausescu, Szaparmurat "Türkménbasi" Nyijazov vagy Robert Mugabe. Ez a könyv az elmúlt évek legviccesebb politikai szatírája, mely 2012-ben jelent meg Norvégiában, ahol a világon a legerősebb a demokrácia. A szerző a világ legkülöncebb vezetőinek vérfagyasztó és mulatságos történeteivel szórakoztatja az olvasót, s közben gyarapodnak történelmi, politikai ismereteink is.

"Csaknem 25 éve foglalkozom hírekkel. 2022. február 24-én én vezettem a Spirit FM reggeli műsorát. Hajnalban szerkesztettük át az egész adást, hogy azonnal friss, hiteles információkat adjunk a hallgatóknak az orosz-ukrán háborúról. Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő is rendszeres vendége volt a műsorainknak. Azért találtam ki az Ostrom című műsort, mert miután egyértelmű lett, hogy nem villámháborúról van szó, kötelességünknek tartottam, hogy hétről-hétre beszámoljunk a szomszédban zajló eseményekről. Ez a könyv egyfelől hiteles történelmi lenyomat, másfelől rávilágít összefüggésekre, tisztázódnak benne haditechnikai részletek, és ha felfogni nem is tudjuk, de általa megérthetjük a háború mindennapi működését." - Vogyerák Anikó

A marxizmus tépett köntösében fellépő új próféták nemcsak azt hirdetik, hogy a piaci kapitalizmus és a liberális demokrácia halálra van ítélve, hanem néhányuk még megkísérli a marxizmus és a leninizmus rehabilitálását is. Ezek a szerzők boldogan figyelmen kívül hagyják a kapitalizmus alkalmazkodó-képességének és rugalmasságának minden jelét. Évtizedek óta várnak a liberális kapitalizmus és demokrácia végső bukására. Természetesen senki sem veheti biztosra a tőkés rend és a liberalizmus túlélését, és bizony meg kell kettőznünk erőfeszítéseinket nem - csak arra, hogy megvédjük, hanem ami még fontosabb, hogy megerősítsük és megújítsuk azt. De ez a fokozatos újjászületés - ami válságokon keresztül halad - sohasem mehetne végbe valamiféle kollektivista utópia alapján, mert az éppen azokat az elveket és értékeket adná föl, ami a nyugati civilizáció lényege. Anélkül, hogy bárkit is arra kényszerítenénk, hogy saját népe akarata ellenére vezesse be a liberális demokráciát, fel kell mutatnunk az individualizmus értékeit, hiszen ez az egyetlen lehetséges kiindulópontja annak is, hogy tudatos és önkéntes alapon elérjük a valódi társadalmi szolidaritást. Ez az az üzenet, amit a jelen könyvben megszólított öt tudós óriás ránk hagyott az emberi méltóság érvényesüléséért folytatott vég nélküli harcuk folyamán. mindannyian felismerték annak a kihívásnak az óriási horderejét, amit a szocialista eszme képviselt abban a korban, amikor a huszadik századi történelem elérte mélypontját, és az embertelen szocializmus elleni fellépés szinte reménytelen vállalkozásnak tűnt. Az individualista humanizmus később győzött a totalitárius kollektivizmus szocialista változata fölött is. Ez azonban egyáltalán nem biztos, hogy sikerrel járt volna ennek az öt tornyosuló személyiségnek - és sokan másoknak - a hihetetlen intellektuális küzdelme nélkül, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy megértsük a szocialista eszme rettenetes tragédiáját.

Eltöprengett ?már azon, hogy a gondolatok is lehetnek olyanok, mint az élővilág élősködői, amelyek a gazdatestet akár önmaga elpusztítására is késztethetik? Gad Saad, a libanoni születésű, kanadai matematikus és evolúciósmagatartás- kutató pszichológus barátjához, Jordan Petersonhoz hasonlóan arra törekszik, hogy a gondolkodásunkban tetten érhető tévedésekre és hibás gondolkodásra hívja fel a figyelmünket, mielőtt túl késő lesz. Dr. Saad szerint az öngyűlölet társadalma, amely a „diverzitás”, a „befogadás” és a „méltányosság” hármas jelszavát hirdeti, legalább annyira hamis, mint amennyire életveszélyes. A valóság tagadásán alapuló, a logikus gondolkodást figyelmen kívül hagyó álláspontok dogmaként használják ezeket a jelszavakat, és elutasítják a másfajta nézőpontokkal való vita gondolatát is. Az áldozati kultúra felsőbbrendűségét hirdető progresszió értelmetlensége azonban nemcsak önmaga ellen fordul, de fals állításaival a társadalmat is tönkreteszi – ha hagyjuk. A nyilvánvaló dolgok elfogadása és kimondása ellen érveket kellene felsorakoztatni, mivel azonban ez a szélsőséges haladároknak nem sikerül, érzelmi problémát csinálnak a dologból, és „safe space”-eket követelnek maguknak, ahol a valósággal vagy ellenvéleményekkel nem kell találkozniuk. Ám dr. Saad szerint a vita elutasítása a legalapvetőbb szabadságjogainkat sérti, és nem hagyhatjuk, hogy ilyen módon eluralkodjon rajtunk a racionalitáson túllépő, „haladó” gondolkodás parazitája.

Daron Acemoglu és James A. Robinson nagyon egyszerű, de annál fontosabb alapkérdéseket feszegetnek: Miért gazdag az egyik ország, és miért szegény a másik? Mivel magyarázható a nemzetek eltérő fejlődése: kulturális különbségekkel, vagy a földrajzi, éghajlati adottságokkal? Világsikerű könyvükben új megvilágításba helyezik eddigi elképzeléseinket a világ egyenlőtlen fejlődéséről. Tizenöt éves közös kutatásuk alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzetek társadalmi-gazdasági jóléte vagy elszegényedése elsősorban az intézményi, hatalmi struktúrától függ. Számos történelmi példát vonultatnak fel, a Római Birodalomtól kezdve a maja városállamokon, a középkori Velencén, a Szovjetunión, Latin-Amerikán, Anglián, Európán és az Egyesült Államokon át egészen Afrikáig, hogy igazolják új politikai gazdaságtani elméletüket. A történelmet, a politikatudományt és a közgazdaságtant remekül ötvöző, magával ragadó mű mindannyiunk számára tanulságokkal szolgál a fejlődés kérdéseiről.

A népi kollégiumok kapcsán az olvasók többségének a „Sej, a mi lobogónkat fényes szellők fújják” kezdetű dal jut az eszébe. Esetleg felidéződhetnek a Fényes szelek című, nagy sikerű film kockái. E kötet szerzője arra vállalkozott, hogy feltárja a mozgalom 1945 előtti forrásvidékét, gyökereit. Ennek során bemutatja a népi tehetségmentésről folytatott, izzó légkörű vitákat. Nem csupán a népi írók talán közismertebb állásfoglalásait, hanem a korabeli hatalmi elit reformok iránt nyitottabb személyeinek véleményét is megismerteti az olvasóval.A könyvben szó esik a protestáns gimnáziumok tovább élő nevelési hagyományairól, a népfőiskolai mozgalomról, s a Németh László által oly érzékletesen bemutatott hódmezővásárhelyi tanyai internátusról is. A munka középpontjában a Bolyai/Györffy-kollégium története áll. A szerző eddig fel nem tárt levéltári források segítségével ábrázolja a kollégium diákságának társadalmi hátterét, politikai tájékozódását és szellemi útkeresését. Ezáltal jobban megérthetjük, hogy ez az „ötvenfős kicsi had” (Sipos Gyula) miért vehetett részt számarányát sokszorosan meghaladó mértékben az 1945 és 1948 közötti elveszett reformkor politikai küzdelmeiben.

A parlamentarizmus - az elnöki rendszerhez hasonlóan - az emberi szellem nagy találmánya, amely - szemben a prezidenciális modellel - nem tervezőasztalon, mérnöki precizitással született, hanem súlyos idők során, nemzedékek tapasztalatainak és bölcsességének egymásra rakódásával alakult működőképessé. Magyarországon egykoron sokat tudtak erről a rendszerről - az elmúlt évtizedek alatt azonban e tapasztalatok olyannyira kihalványultak a közösségi emlékezetből, hogy olykor még a tudományos tudatban is csak tompa visszfényük pislákol. Ez a könyv tíz tanulmányban igyekszik bevilágítani a modern parlamentarizmus oszlopai közé, hogy hozzájárulhasson a napjainkban szerencsésen újraindított kormányformaviták eredményeinek elmélyítéséhez.

A ?Tömpe család neve sok szálon kötődik a huszadik századi magyar politikatörténetet meghatározó eseményekhez. A család férfitagjai, a szerző apja és testvérei a köztársaságiak oldalán harcoltak a spanyol polgárháborúban, közülük később az egyik testvér titokzatos körülmények között tűnik el végleg. A családban az ő sorsát a mai napig titkos dél-amerikai küldetéshez kötik. A Rákosi-érát követő időszakban, még a puha diktatúra kezdetén a másik testvér – a szerzőre gyerekkorában nagy hatást gyakorló nagybátyja – kémkedés gyanújába keveredik, és a Vörösmarty téri irodaházban fegyverrel vet véget életének.A történelem során a család valamennyi tagja közéleti szerepet is vállalva ugyan megússza Rákosi diktatúráját, Kádár János, ha el is fogadja őket, különösebb bizalmi szerepet ő sem szán nekik a pártban. A szerzőnek, Tömpe Istvánnak sem. A több nyelvet beszélő, külföldön tapasztalatot szerző, nemzetközi szinten is jegyzet gazdasági szakembert, ám de reformer gondolkodású, kritikus szemléletű pártpolitikust mégsem engedheti túl közel magához a párt.A rendszerváltás azonban – kezdetben legalábbis úgy tűnik – meghozza Tömpe István számára a képességeinek megfelelő lehetőséget, és a gazdasági rendszerváltók egyik kulcsfigurája lehet. A külföldet, elsősorban a privatizációban érdekelt nyugati országokat bejáró-kijáró gazdaságpolitikus miniszterhelyettes, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő RT egyik első igazgatója lesz, akkor, amikor a közvélemény – akárcsak ma – a nemzeti vagyon széthordásáról, az ország kiárusításáról beszél. 1996 és 1998 között a MAV Rt elnöke, majd a MÁV Start igazgatósági tagja.

Rendkívüli ?várokozás előzi meg Eleni Kounalakis, az Egyesült Államok volt budapesti nagykövete könyvének magyarországi megjelenését. A Nagykövet asszony jött, látott és megírta a 2010 és 2013 között szerzett tapasztalatait, élményeit, személyes véleményét, azt is, amit szolgálati ideje alatt nagykövetként nem tehetett meg. Beszámol a nagykövetté válásának folyamatáról, családi indíttatásáról, Budapestre érkezése utáni benyomásairól, a diplomáciai lét kulisszatitkairól, tárgyalásairól az ország vezetőivel, a díszvacsorákról, a sikeres küldetését elősegítő fortélyokról, és a kihívásokról, amelyekkel folyamatosan szembesülni kellett. Szolgálati idejének meghatározó része az az időszak volt, amit az emberek „Orbán Viktor kétharmados forradalmának” neveznek. Szerinte Magyarország olyan bonyolult ország, hogy ha az ember egyszer bensőséges kapcsolatot létesít vele, hajlamos kötődni hozzá. Úgy véli, egyetlen más ország sem nyújthatta volna számára a szépség, a különlegesség, az izgalom, a tehetetlen düh, a kihívások és az öröm ilyen keverékét. Exkluzív interjú Eleni Kounalakis-szal

Magyarország folyamatos fosztogatására az elmúlt két évszázadban a rákényszerített háborúkkal és a nemzetközileg megszervezett eladósítással került sor. A magyar társadalom már 1848-ban is az adósságba kényszerítési kísérlet elutasítása miatt kényszerült háborúzni Ausztriával. A XIX. század második felében a rendszeresen ismétlődő válságokat a rejtőzködő, nemzetközi pénzkartell és a pénzügyeket háttérből irányító érdekcsoport idézte elő. Magyarország csak a külső kényszerek hatására lépett be az I. világháborúba, amelyet a nemzetközi pénzkartell készített elő és robbantott ki. A két világháború között Magyarország szintén a nemzetközi pénzvilág kamatgyarmata volt. A II. világháború után a Szovjetunió és a kommunista diktatúra fosztogatta az országot. 1989 után a magyar nemzet közös vagyonát pénzügyi technikákkal beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. Az adósságcsapdába szorított Magyarország ily módon az egyetlen szuperhatalom, a globális pénzimpérium tartományává vált. A pártállami nómenklatúra pénzügyi technokratái, a pénzimpérium jelenlegi magyarországi kiszolgálói beállították és működtetik a világelit számára a pénzügyi szivattyúkat. Emiatt a magyar nemzeti jövedelem kiáramlik az országból. Földgolyónk egyre zsúfoltabb, a világnépesség évszázadunkban már ötven év alatt a felével növekszik. A várható élettartam is hosszabb. Harmonikus világrendben azonban, ahol a túlhatalommal járó visszaélések megszüntethetők, ez nem okozhat problémát. Olyan világban élünk, ahol a kultúra, a gazdaság és a demográfiai helyzet napról napra gyorsuló ütemben változik. Sokszínűsége, sokarcúsága ellenére világunk szerves egészet alkot, ezért a korszakváltást, a harmonikus világrend új történelmi korszakának létrehozását csak az egész emberiség összefogásával lehet és kell megvalósítani. A válságba jutott emberiség csak így küzdhet meg sikeresen a világméretű kihívásokkal. Fel kell hagyni azzal az önzésen alapuló nézettel, hogy nem lehetnek igaz barátaink, ha nincsenek igazi ellenségeink, továbbá ha nem gyűlöljük azt, amik nem vagyunk, nem szerethetjük azt, amik vagyunk.

Dvadsiate storočie je zrejme možné charakterizovať ako storočie revolúcií a vojen a to aj napriek tomu, že druhá polovica predchádzajúceho storočia bola obdobím mieru a vízie úspešného a kľudného života. Oba tieto extrémy však vzišli z prehnaných ambícií štátov i jednotlivcov v prospech imperiálneho rozširovania alebo pri obrane proti nemu. Prehnaný optimizmus politických vodcov bez rešpektovania či vytvárania spoločenských súvislostí spojených s výraznými ekonomickými, sociálnymi a štrukturálnymi zmenami, vygeneroval extrémne riešenia. Ani naša ľudská podstata sa nevymyká prírode, teda jej fyzike a preto extrémna akcia vyvolá extrémnu reakciu. Takéto postupy devastovali nie len ľudí a ich vzťahy ale aj prírodu s jej tzv. biodiverzitou a pôvodnú reprodukčnú schopnosť, teda udržateľnosť biotopu prívetivého pre človeka.

Studium současného regionu Blízkého východu může být velkou zábavou, ale také intelektuálním dobrodružstvím, dramatem s mnoha nečekanými zápletkami, hledáním v labyrintu s řadou slepých uliček nebo příležitostí setkávat se se současnými Araby, Berbery, Turky nebo Íránci. Tato kniha je založena na analýze množství statistických údajů a na snaze tyto údaje smysluplně teoreticky vyložit a poskládat do pokud možno napínavého příběhu o tom, jak se Blízký východ postupně "politicky probouzí", a přitom stále více sympatizuje s islamistickými hnutími. Inspirací k jejímu sepsání však zároveň byla řada autorových cest, od Maroka přes Egypt a Turecko až po Írán.

Kniha se zabývá vztahy mezi středoevropskou Polskou sjednocenou dělnickou stranou (PZPR) respektive Polskem a západoevropskou Francouzskou komunistickou stranou (PCF) v krizovém roce 1956. Ukazuje, že vztahy byly do velké míry ovlivňovány obrazy, které si strany vzájemně vytvářely jedna o druhé, či které si francouzští komunisté vytvářeli o Polsku. Zatímco v případě PZPR se jednalo o vládnoucí stranu lidové demokracie východního bloku, PCF byla nevládní, avšak silná a vlivná strana v zemi západního bloku. Analyzovat vztahy komunistických stran Polska a Francie v roce 1956 však není zajímavé pouze z hlediska propojení západního a východního bloku, ale především z pohledu rozdílných přístupů k Chruščovově politice částečné destalinizace.

Vlagyimir Putyin Oroszországa az elmúlt években összehangolt akciók egész sorozatát indította azzal a céllal, hogy kiterjessze a hatalmát és meggyengítse a Nyugatot - elég csak az amerikai választások befolyásolására, a szélsőséges politikusok támogatására vagy az Ukrajnában zajló háborúra gondolni. De hogyan kezdődött mindez, és kik állnak a folyamatok hátterében? A Putyin emberei az orosz elnök szűk körének eddig ismeretlen történetét beszéli el: hogyan élte túl a KGB-hez köthető csoport a Szovjetunió összeomlását, miként tett szert óriási vagyonokra, nyerte vissza pozícióját, és milyen események hatására vált először az orosz, majd a világpolitika megkerülhetetlen tényezőjévé. A szerzőnek, Catherine Beltonnak sikerült eljutnia az elmúlt húsz év legfontosabb kulcsfiguráihoz, az egykori bennfentesekhez, akik jól tudják, mi zajlik a Kreml áthatolhatatlannak tűnő falai mögött. Az ő beszámolóik alapján egy kegyetlen, pókháló finomságú rendszer rajzolódik ki, amely embereket emelhet a magasba vagy taszíthat a mélybe, dollármilliókat tüntethet el nyomtalanul, és egész nemzetek sorsát alakíthatja a saját érdekei szerint. Belton egyedülálló részletességgel megírt munkája dermesztően izgalmas összefoglaló, amely segít megérteni, milyen erők formálják korunk legjelentősebb politikai változásait.

1991. augusztus 1-jén, három héttel azelőtt, hogy Ukrajna kinyilvánította függetlenségét, George H. W. Bush amerikai elnök elhíresült beszédet mondott a kijevi törvényhozásban, amit William Safire, a The New York Times publicistája "kijevi csirke" beszédnek nevezett el. A reálpolitika azt diktálta, hogy Mihail Gorbacsov szovjet elnök hatalma fennmaradjon, másrészt bizonyítani kellett az elkötelezettséget a demokrácia, a szabad piacgazdaság, a parlamentarizmus, az emberi és a polgári jogok érvényesítése mellett. A kötetben helyet kapó tanulmányok azt mutatják be, hogy ebből az ellentmondásos helyzetből kiemelkedő ország milyen utat járt be politikai, gazdasági téren, milyen irányba mutatnak a demográfiai tendenciák, hová vezettek a nemzetépítési kísérletek, hogyan alakult a viszony a szomszédokkal, milyen geopolitikai tényezők befolyásolják mind a mai napig az ország Kelet- és Nyugat-Európa közötti pozícionálását.

How could Viktor Orbán and the party alliance lined up behind him win two-thirds victories several times in a row? The author of this book looks for the answers based on unusual specific criteria. In his opinion, Mr Orbán governs according to the logic of sports and successful startups. What does that mean? He is constantly working out. He is invariably adjusting his training plan. After failures - like true champions and world-famous company founders - he stands up, and goes back to work with even more energy. This book is a must-read for anyone who wants to understand Mr Orbán's training strategy! We also get an answer to why his opposition has not been able get back on it’s feet since 2010. We can tell you this much, it does not depend on their training plan, since there is none.